A hostessek világa 2.rész

Arról már van némi fogalmunk, hogy kik a hostessek, hol dolgoznak, mi szerepel és mi nem szerepel a munkaköri leírásukban. Valamint a fizetésükről is van már némi információnk. Ám a hostessek világa nem csak csupa fényűzés és csillogás, bizony vannak ennek a munkának hátulütői is. Beszéljünk akkor most egy kicsit a hostessek világának árnyoldalairól is.

Egy hostess beszélget a vendéggel

Egy hostess beszélget a vendéggel

Néhány hostess stresszes lesz amiatt, hogy folyamatosan beszélgetnie kell a vendégekkel. Arról is panaszkodnak, hogy fizikai tüneteik is vannak a munkájuk miatt, mint például a másnaposság vagy túl sok alkohol fogyasztása minden éjjeli rendszerességgel.

A hostesseket rangsorolják az alapján, hogy ki az ügyesebb, szebb, rátermettebb, ki bír rá több ügyfelet, hogy rengeteget költsenek. Nem túl meglepő tény, hogy ez rivalizálást szül a hostess lányok körében. Egyik barátom megkérdezte erről egy japán ismerősét, aki belekóstolt ebbe a világba, igaz csak rövid ideig.

„Igen, én is voltam hostess, de csak 1 hétig. Nem az én világom. Mindenki csak marakodik és megy a féltékenykedés és a harc a látogatókért. Vannak olyanok, akik még szexuális kapcsolatot is hajlandóak létesíteni a vevővel, habár ezt törvény is tiltja, tehát nem lenne szabad. Sőt vannak olyan helyek is, ahol 20 év alattiak is dolgoznak.

Szinte bárkiből lehet hostess. Ha nem iszol alkoholt és nem adod meg a vevőidnek a telefonszámod, akkor nem tudsz ebben a szakmában hosszú karriert befutni.”

Ebben a beszámolóban felbukkan ennek a világnak egy újabb árnyoldala, méghozzá az illegális prostitúció lehetősége. Persze a hostess szakma nem erről szól, de van rá példa. Ellenben a kliensekkel való csókolózás része a munkaköri leírásuknak. Találkoznak különböző fétisű úriemberekkel, akiknek el kell viselniük a szeszélyeiket.

Láthatjuk, hogy nem is olyan egyszerű érvényesülni ebben a szakmában, itt tényleg az számít ki mennyire tehetséges és mit hajlandó tenni céljai elérésének érdekében. A siker azon múlik, mennyire nyeri meg a férfiakat az énekhangjával, beszélőképességével, mennyire szórakoztató. Ez a folytonos megfelelési kényszer sok negatív mellékhatással is jár.

Vannak emberek, akik szerint a hostessek a modern gésák megfelelői ma Japánban. Tény, hogy a munkájuk hasonló, de szerintem elég nagy kulturális különbség van közöttük.

Megkérdeztem pár japán ismerősömet, hogy mit gondolnak a hasonlóságról vagy magukról a hostessekről.

„Nem gondolom, hogy olyanok lennének mint a gésák. A hostessek nem értenek annyi mindenhez, nekik nem kell zenélniük, előadniuk. Csak a betérő vendéget szórakoztatniuk, velük enni és inni.”

“Nem tartom jó dolognak. Szerintem megvetni valóak. Viszont nagyon jól keresnek.”

„Azt tudom mondani, hogy ők majdnem hasonlóak. A gésáknak sokkal inkább hagyományos munkájuk van. A hostessek sokkal inkább modernek. Továbbá, a gésák néha prostituáltként szolgáltak.”

„A gésák és a hostessek munkája ugyanolyan: éjszaka szórakoztatják a férfiakat. De a gésa az sokkal inkább hagyományos típus és sok szabályt kell betartania. „

„A hostessek és a gésák munkája is az, hogy szórakoztassák az ügyfeleket. Néha elmennek az ügyfeleikkel vacsorázni. De a hostessek nem táncolnak és játszanak hangszereken, ahogy azt a gésák teszik, ami sok gyakorlással jár. A gésák azok a lányok a történelem során, akiket szintén „megvesznek „ a gazdag férfiak, hogy legyenek a szeretőik. A gésa kultúra már nem igazán van jelen. De ott vannak a maikók. Nagyon jól képzettek zenei téren, jól táncolnak és jellemző rájuk a modorosság. Ők többnyire Kiotóban vannak, és egyáltalán nem létesítenek szexuális kapcsolatot a vendégekkel.

A hostessek a gésáknak és maikóknak a modern változata. Néhányan közülük nem válnak az ügyfeleik szeretőjévé. A hostessek munkája nagyon versenyképes.

Roppongi-Night-Clubs-in-Tokyo-Japan

Éjszakai klubok Roppongiban

De könnyebb bekerülni, mint bent maradni és sikeres hostessé válni. Vannak férfiak, akik szintén ilyen munkakörben dolgoznak, csak ők a gazdag nőket szórakoztatják. Ők a hostok. Nagyon jól keresnek, főleg Roppongiban. A legmagasabb rangú hostok 100 00$-t keresnek egy éjszaka alatt. Nevetséges összeg.  Láttam róluk egy dokumentumfilmet. A hostok és hostessek karrierje olyan rövid, hogy ennek van értelme.”

Egy nagyon kedves ismerősömnek szintén lehetősége nyílt bepillantást nyerni ebben a világba. Ő pultosként dolgozott egy hostess klubban.

„Egyik ismerősömnek volt egy hostess bárja. Én ott dolgoztam egyik nyáron pultosként. A barátom segített nekem elhelyezkedni, mikor Japánba látogattam 2 hónapra. Kellett a pénz. Sokat tanultam róluk. Néhányan közülük törékenyek, de jó szívűek voltak, a többiek inkább számítók. Folyamatosan törölgettem az üvegeket, anélkül, hogy figyeltem volna az ügyfelekre. Ez volt a feladatom.

A hostesseknek tudniuk kellett, hogy a hangulatuk alapján mire lenne az ügyfeleknek szükségük. A legtöbbjük visszatérő vendég, akik kifejezetten őket kérik, így több pénzt kapnak.

Nem lennék jó hostess, jobb csapos vagyok, mint hostess. Szeretem a helyemet. Azon kívül nincs szükségem arra, hogy pénzért az ügyfelek kedvében járjak. A csaposok egyébként is több tiszteletet kapnak Japánban. De nekem fontos, hogy megtartsam a komfortzónámat. „

Végezetül, olvastam egy Ginzában dolgozó nagyon keresett, Sacsi rangú hostessel, Majumivel készített interjút, ahol kifejti, mit gondolnak a

Ginza

Ginza

hostessekről.

„A hostesseket lenézik, természetesen. Ám mikor az emberek rájönnek arra, hogy  Ginzában dolgozol,  nos…Ginza önmagában egy márka. Minden exkluzív divatmárka, étterem, a történelem. Tehát csodálják őket egy bizonyos fokig. Van abban egy általános egyetértés, hogy okosnak és leleményesnek kell lenned ahhoz, hogy sikeres legyél Ginzában. „

A hostessek japán társadalom által való megítélése tehát nem túl kedvező. Csodálják, de le is nézik őket a munkájuk miatt. Ám ha érvényesülni akarnak Japánban, egyelőre nem nagyon van más lehetőségük.

 

 

 

Források:

The rumous.net: „The Rumpus interview with a Ginza hostess.”

http://therumpus.net/2012/12/the-rumpus-interview-with-a-ginza-hostess/

Examiner.com: „Hostesses in Japan: byproducts of sexism and economic downturn.”

http://www.examiner.com/article/hostesses-japan-byproducts-of-sexism-and-economic-downturn

Japán internetes ismerősök véleménye

 

 

A hostessek világa 1.rész

Mindenkinek van némi fogalma arról, hogy mit jelent hostessnek lenni Japánban. Bizonyára hallottak vagy olvastak már róla. Néhányak már bele is kóstolhattak a hostessek világába. Vajon mi rejlik e titokzatos világ mögött?

Mit tudhatunk a hostessekről? Kik ők? Hogyan definiálhatjuk a munkakörüket? Ezen kérdések megválaszolásával próbálok egy kis bepillantást nyerni a hostessek titokzatos világába.

Hostessnek lenni a legjövedelmezőbb munka a nők számára. Ez egyre inkább áhított szakmának számít és el is ismerik, tisztelik őket.

Kabuki-csó

Kabuki-csó

Miura Kentaró szerint, akinek elég nagy rálátása van erre a munkára- hiszen 7 klubban is segít Kabuki-csóban, Tokió piros lámpás negyedében- egyre több nő keres hostess állást, hiszen ez egy elbűvölő munkának látszik. Ám ez csupán a látszat, a valóság már korántsem ennyire elbűvölő és csillogó. Hostessként azokat a fiatal nőket alkalmazzák, akiknek nincs főiskolai végzettsége vagy a munkahelyükön nem keresnek eleget, illetve csupán ideiglenes pozícióban töltenek be állásokat.

Még a gazdasági visszaesés előtt a  20 és 24 év közötti nők majdnem 70%-a kevés haszonnal és munkahelyi biztonsággal rendelkezett. A recesszió hatására romlott a helyzet.

Egyre több nő gondolja azt, hogy könnyű hostessként keresni 100 000$-t egy évben, még a részmunkaidőben dolgozó hostessek is 20$-t kapnak óránként, ami majdnem kétszerese annak a fizetésnek, amit a legtöbb ideiglenes állás betöltéséért kapnának.

Hostessek

A hostessek kjabakurákban dolgoznak, amik sötét fából készült elegáns bútorokkal és plüss párnákkal vannak felszerelve. Azon a helyen, ahol csokornyakkendős pincérek szolgálnak fel és a hostess hölgyek estélyi ruhában kortyolgatják a vendégekkel a méregdrága bort. Feladatuk, hogy italokat kínáljanak a vendégeknek, beszélgessenek velük, előttük énekeljenek egy karaoke géppel, táncoljanak, flörtöljenek és  néha elmenjenek eseményekre kísérőként. Ám az, hogy pénzért árulják a testüket nem jellemző.

A 18 és 24 év közötti, szép testtel és arccal rendelkező lányok dolgozhatnak hostessként.

Néhány hostess azért dolgozik, hogy kifizesse a főiskolai tanulmányait vagy, hogy félre téve a pénzt, belekezdjen saját vállalkozásába.

Erre legjobb példa Momoka Eri, aki egy egyedülálló anya, hostessként kezdett el dolgozni, kiutat keresve a nyomorból. Ezzel elindította a TV-karrierjét és saját ruhamárkáját és kiegészítőit árusítja. Sok fiatal lány szeretné a sikeres nő példáját követni.

Momoka Eri rengeteg kisiskolás lány példaképe

Momoka Eri rengeteg kisiskolás lány példaképe

Ezen kívül a populáris kultúra is a hostess munkát népszerűsíti a TV műsorokkal, amik pont ezt a világot mutatják be, mint egy lehetőséget, hogy a nők sikeres karriert építhessenek fel.

Miura Acusi, aki egy szakértő a témában azt vallja, egyre népszerűbbé válik a hostess szakma a nők körében mindaddig, amíg a jól fizető állások száma ritka: „Vannak, akik azt mondják a hostessek  elvesztegetik az életüket, de ahelyett, hogy kritizálnánk őket, Japánnak több munkahelyet kellene teremteni a fiatal nők számára.”

 

 

 

Felhasznált források:

New York Times: “Young Japanese Vie for a Once-Scorned Job. ”

http://www.nytimes.com/2009/07/28/business/global/28hostess.html?pagewanted=all

Examiner.com: “Hostesses in Japan: byproducts of sexism and economic downturn. ”

http://www.examiner.com/article/hostesses-japan-byproducts-of-sexism-and-economic-downturn

 

 

 

 

Manapság a házasságról

Japánban is törvényessé kell tenni a házasságot. Az önkormányzatokban polgári regisztrációval lehet törvényessé tenni egy házasságot, a vallási szertartás önmagában még nem törvényes. Ahhoz, hogy házasságot köthessenek a férfiaknak minimum 18, a nőknek minimum 16 évesnek kell lenniük.

Az átlagéletkor, amikor az emberek megházasodnak Japánban megnövekedett az elmúlt 60 évben. Az emberek nem érzik szükségét egy családnak, hiszen a nők feljebb akarnak jutni a ranglétrán, hogy egyedül is el tudják látni magukat és ne függjenek anyagiakban a férfiaktól. A férfiak a fejlett technológia segítségével képesek főzni maguknak és ellátni a háztartási teendőiket. Továbbá a szülői nyomás is csökkent, hogy megházasodjanak a fiatalok, ezért nem is érzik úgy, hogy családot kellene alapítaniuk. Ha mégis megteszik, azt a férfiak 30, a nők 28 éves koruk körül, mert a fiatalok nagyon sokat dolgoznak.

A házasság után a fiatal pár együtt él egy házban vagy lakásban. Az is előfordul, hogy a szülők házában élnek, bár ez nagyon ritka. Néhány pár egy ni setai dzsútaku 二世帯住宅stílusú házban, vagyis egy kétszintes házban él. Ez a ház két külön bejárattal rendelkezik a két család számára.

20f

Ni setai dzsútaku stílusú ház

A házasság utáni elvárások is megváltoztak. Míg közel 25 évvel ezelőtt a nők 37%-a maradt otthon háziasszonyként és 37%-a dolgozott és csupán 10%-a dolgozott és látta el az otthoni teendőket, addig manapság megháromszorozódott azon nők száma, akik dolgoznak és emellett még az otthoni teendőket is ellátják. Az otthon maradó háziasszonyok száma pedig csökkent. A nők elvárják férjeiktől nemcsak az anyagi támogatást, hanem azt is, hogy besegítsenek a házimunkában is.

Manapság a japán vezetés és a helyi szervezetek, önkormányzatok egy kampányt kezdeményeztek, ami elősegítené, hogy az emberek párt találjanak és családot alapítsanak, ezzel elősegítve a születési ráta növelését. Ezt konkacunek 婚活 („házastárs vadászat”) nevezzük, ami rövidítése a kekkon kacudónak 結婚活動 (házassági tevékenységek). Ez nemcsak egyedülálló pároknak van, hanem azoknak a családoknak is, akik a csemetéjüket akarják összeboronálni vak randi szervezésével.

main-300x215

Konkacu parti Oszakában

A Nomura Kutatói Intézet felmérése szerint az 50 év alatti férfiak 83,9%-ának 4 millió yen alatt van az éves jövedelme, míg a párt kereső nők többsége olyan férfit keres, aki 5 és 7 millió közötti keresettel rendelkezik és ez csupán a férfiak 4,9%-ára érvényes ebből a csoportból. A férfiak pedig elvárják, hogy választottjuk a házasság után dolgozzon.

Ám mint mindennek, ennek is vannak hátrányai. Azok a személyek, akik aktívan részt vesznek ezeken az eseményeken (partikon) belefáradnak a folytonos csalódásokba és egyre kétségbeesettebbé válnak. Egyre több ember küzd álmatlansággal és szorongással. Mindezek ellenére a párkereső ipar virágzik: 2006-ban a Gazdasági, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium becslése szerint a bevételük olyan 50-60 billió yen között lehetett.

 

Források:

All in Japan: „Marriage in Japan”.

http://www.allinjapan.org/marriage-in-japan/

Japan Reference: „Marriage in Japan”.

http://www.jref.com/japan/society/marriage.shtml

Japan: „Age of concent”

http://www.ageofconsent.com/japan.htm

 

A japán házasság története, avagy elrendezett vagy szerelemből köttetett házasság?

Az elmúlt néhány évszázad során a házasság törvényi előírásai és a személyes elvárások radikálisan megváltoztak. Bár a történelem során sokszor változott a szociális rendszer, ami a családi rendszerek megváltozását is eredményezte, ám a házasság intézményének néhány fontos jellemzője nem változott meg. Ilyen volt például, hogy a menyasszonynak és vőlegénynek azonos társadalmi ranggal kellett rendelkeznie.

A Heian-korszakban szintén az egyenlő rangúak házasodhattak. A házasság célja viszont a gyereknemzés volt. A férfiak nem monogám házasságot kötöttek. Ennek oka a konfuciánus felfogásban rejlik, ami a nőket nem tartotta jelentősnek, gyakran ostobának titulálta és a férfiak alárendeltjének. Valószínűsíthető, hogy az [1]endogám házasságok voltak túlsúlyban és gyakorinak számított az unokatestvérek közötti házasság is. Ezek a házasságok politikai, társadalmi és gazdasági szempontúak voltak és a két család közötti kapcsolatot erősítették.

Kép

Omi-ai

A legjelentősebb változás a Muromacsi-korban történt, méghozzá a busi武士 harcosok felemelkedésével a 13.-14. században. A sógunátus kormányzata alatt a [2]muko-iri 婿入り helyett a [3]yome-iri 嫁入りvált elterjedtté.A többnejű házasságok egyre kevésbé voltak gyakoriak, egyre távolabbi ágról választottak maguknak feleséget és a férfiak elkezdtek ágyasokat tartani a státuszuk és sikerük jelképeként. Az alacsonyabb társadalmi osztályokban élő nők szabadon dönthettek a szerelemről és házasságról. A feudális korszakban az arisztokrata családok és a sógunátus körében is elterjedt volt, hogy a családok érdekei szerint házasodtak diplomáciai, gazdasági és politikai okokból. A házasság gyakran a családok közötti béke és a feudális urak közötti egységet szimbolizálta.

japaneseweddingpainting

Japán esküvőt ábrázoló festmény

Erre az időszakra az elrendezett házasság, vagyis az omi-ai お見合いvolt jellemző. Ilyenkor sem a férfiaknak, sem a nőknek nem volt beleszólása abba, hogy ki legyen a kiválasztott. A közvetítő (nakado) szervezte meg az esküvőt mindkét család nevében.

A Tokugawa-korszakban kétfajta házasság létezett: az omi-ai (elrendezett házasság) és a ren-ai kekkon 恋愛結婚(szerelemből köttetett házasság). A szamuráj rétegre, akik a társadalmi hierarchia tetején helyezkedtek el az elrendezett házasságok voltak többségben, míg a köznép csoportjai szerelemből kötöttek házasságot.

Ez az időszak nagyon szigorúan ellenőrzött feudális rendszer volt, így a házasságokat is be kellett jelenteni és meggyőződtek róla, hogy a házasodni készülő pár tagjai valóban azonos társadalmi osztályból származók-e. A Meidzsi-korszak gyökeres változást hozott a köznép házasodásában is. Az összes társadalmi osztályra kiterjesztették az elrendezett házasságot. Szintén a nakado közbenjárásával bonyolították le az eseményt és szintén fontos volt a családi háttér és a rang. A házasság célja pedig a családfa folytonosságának biztosítása volt. Annyi változás volt, hogy a vőlegény és a menyasszony találkozhatott egymással az esküvő előtt, ami a régebbi korszakokra nem volt jellemző.

Amikor 1947-ben Japán megadta magát, a Japán Alkotmányt újraírták. Az Alkotmány egy része foglalkozik a házassággal. Kimondják, hogy a házasság csak mindkét nem beleegyezésével, a kölcsönös együttműködés fenntartásával lehetséges és a nemek egyenjogúságán alapul. Az 1960-as évek közepétől az elrendezett házasságok helyett a szerelemből köttetett házasságok váltak társadalmi normává és a randizás is egyre inkább elterjedt a fiatal férfiak és nők körében. A romantikus szerelmet preferálták az omi-aival szemben.

Kép

Japán házaspár pezsgőt iszik az esküvőjén

Fontosabbá váltak az érzelmek a társadalmi, politikai és gazdasági érdekeknél. Persze még manapság is előfordulnak elrendezett házasságok Japánban. Az ügynökségek hasonló szerepet töltenek be, mint a nakado tette a múltban.

 

Források:

Japan: An Illustrated Encyclopedia. Tokyo: Kodansha. 1993.

Koch, G.A.” Marriage and the Family in Japan: History of Marriage and Arranged Marriages in Japan”.

GoJapanGo.”Japanese marriage-history”.

http://www.gojapango.com/culture/marriage_history.html

[1] A házastárs ugyanabból a társadalomi rétegből való

[2] A vőlegény válik a menyasszony családjának részévé

[3] A menyasszony válik a vőlegény családjának részévé, amennyiben meghal az egyik szülője vagy gyereke születik

Szeidzsin no hi, a felnőtté válás ünnepe

article-2262107-16EE283D000005DC-780_964x666

Fiatal felnőtt nő

A 20 éves kor betöltése egy nagyon fontos esemény egy japán nő életében. Ettől a kortól tekintik a japán fiatalokat felnőtteknek, a társadalom teljes értékű tagjainak. Japánban a felnőtté válásnak külön ünnepe is van, amit hivatalosan hétfőn tartanak, de az önkormányzati irodák és a konferencia központok gyakran a hétvégére ütemezik ezt a ceremóniát. A felnőtté válással több jogot is kapnak: szavazhatnak, legálisan fogyaszthatnak alkoholt és szülői engedély nélkül házasodhatnak. Ám ezzel már társadalmi felelősség is jár. Többé nem számítanak kiskorúnak, így már az összes törvény vonatkozik rájuk. Vállalniuk kell tetteikért a felelősséget.

A Szeidzsin no hi (成人の日)ünnepet 714-ben tartották először, mikor egy fiatal herceg felvette a díszes ruháját és felnőtt frizurát csináltatott, ezzel jelezve felnőtté válását. A következő évszázadokban a közembereket is bevonták az ünnepségekbe. Az Edo-korban a lányok már 13 évesen felnőttnek számítottak. 1876-tól a kormány a 20 éves kor betöltését deklarálta felnőtt kornak. Hagyományosan január 15-ére esne az ünnep, de 1999-től már január második hétfőjén tartják a felnőtté válás ünnepét.

036

Fiatal felnőtt nők részt vesznek a Szeidzsin siki ünnepségen

A helyi ünnepségeket Szeidzsin sikinek (成人式) hívják, ahol a helyi tisztviselők beszédeket mondanak és a fiatal felnőttek kisebb ajándékokat kapnak. Sajnos évről-évre egyre kevesebben vesznek részt ezeken az ünnepségeken.

japgals4_full

Fiatal japán nő ellátogat egy sintó szentélybe

Néhány ünnepségen az eseményt megelőzően ellátogatnak a sintó szentélyekbe.

article-2262107-16EC9132000005DC-98_470x573

Furiszodét viselő fiatal japán nők

A nők hagyományosan furiszodét 振袖 (hosszú ujjú kimonót) és zori papucsot viselnek. A furiszode számít a leginkább hagyományos kimonónak, amit házasság előtt viselnek. Ilyenkor rengetegen mennek el fotó stúdiókba, ahol megcsinálják a hajukat és a sminkjüket, majd képet készítenek róluk. Van lehetőségük furiszodét bérelni, de egy vagyonba kerül, hát még a megvásárlása.

Megkértem egyik japán ismerősömet, aki részt vett egy ilyen eseményen, hogy meséljen egy kicsit az élményeiről. Ezt mondta: „Mikor 20 éves voltam, részt vettem a Szeidzsin sikin, ami egy városi kormány által szervezett esemény. Ez egy nappal a Szeidzsin no hi előtt volt. Furiszodét viseltem, ami egy kimono, amelyet hajadon nők viselnek. A középiskolai barátaimmal mentem az eseményre.

Este egy találkozó volt a középiskolai osztálytársakkal és a tanárok is eljöttek. A partira a lányok átöltöztek és furiszode helyett elegánsabb ruhát viseltek. A fiúk egész nap öltönyben voltak. „

Olyan ismerősöm is nyilatkozott erről, aki ma már nem él Japánban. Ő ezeket mondta: „Én már az Egyesült Államokban éltem, mikor 20 éves voltam, így csak 19 éves koromban csináltam egy fotósorozatot, ahol furiszodét viseltem, nem vettem részt ilyen eseményen. Sok japán számára ez egyike annak a sok hagyománynak, amit életünk során megteszünk, mint a Hicsi go szan a gyerekeknek.”

A generációk közötti egyre nagyobb szakadékot a fiatalok viselkedése is mutatja. Sokan zavarták a beszédeket tűzijátékkal vagy telefonálással, ezért a legtöbb helyen lerövidítették a beszédeket vagy megpróbálták szórakoztatóbbá tenni az eseményt pl. karaokéval és bingo játékkal, valamint még több szórakozási lehetőséggel. Csiba prefektúra egyik városában az ünnepséget már a Disneylandben tartják.

A ceremónia után a legtöbben elmennek vacsorázni a családjukkal és barátaikkal, illetve egyre inkább elterjedt az is, hogy bulikba mennek szórakozni és élnek az alkalommal, hogy már legálisan is ihatnak alkoholt.

Végeztem egy kutatást pár japán ismerősöm körében, hogy mit gondolnak magáról az ünnepről és az eseményeket zavaró fiatalokról. Próbáltam fiatalabb és idősebb korosztály tagjainak véleményét is kikérni.

„Nem igazán tudom az okát annak, miért kezdték el ezt a japán fiatalok. Mindig szomorúvá tesz, hogyan válik ez az ünnep egyre jelentéktelenebbé számunkra. Mindig azt hittem, hogy az életkor nem határozza meg az érettséget, annak ellenére, hogy a kormányunk azt akarja, hogy felnőttként viselkedjünk. Néhány fiatal felnőtt jóval érettebb, mint a nála idősebbek, tudod? Szóval nem voltam meglepve, mikor hallottam a zavargásokról, amiket okoztak. De ez minden bizonnyal elszomorító és kiábrándító.

Személy szerint a Szeidzsin no hi nem jelent sokat nekem, mert tisztában voltam a felnőtt társadalom tagjaként járó felelősséggel, anélkül is, hogy ezt a kormányom megmondta volna. És nem akartam, hogy a szüleim pénzt költsenek a kimonómra. Tudtam volna egy új kocsit venni abból a pénzből, amit a kimonóra költöttek. Ne értsd félre, igazán értékeltem a gesztust. Tudom, hogy szeretnének látni engem abban a kimonóban, egy kulturális dolog részeként… De én jobban szeretném, ha a pénzt inkább magukra költenék.„

„ Azt hiszem, az elkerülhetetlen, hogy néhány ember erőszakosan cselekszik ezen az eseményen, és ez úgy tűnik, mintha japán tradíció lenne. Azt gondolják, hogy menőnek tűnnek azzal, hogy elrontják az eseményt. Ezért csinálják ezt és van néhány ember, akik viccesnek találják nézni őket, ahogy elrontják az eseményt.

Úgy gondolom, hogy nekünk szükségünk van a Szeidzsin no hire, mert ez nagyon fontos a fiatalok számára, de maga az esemény unalmas. Mi mindannyian vártuk az esemény utáni találkozót. „

„Véleményem szerint a Szeidzsin no hi egy fontos ünnepség. Mert már hivatalosan is felnőttnek számítunk és találkozhatunk a régi barátokkal. Az általános iskolai barátokkal is találkozunk, mert az ünnepséget mindig a szülővárosunkban tartják meg.

A fiatalokról azt gondolom, hogy még nem nőttek fel. Rossz véleménnyel vagyok róluk.”

„Úgy gondolom, hogy a japán média számolt be minden évben a fiatalok néhány csoportjáról, akik éretlenül viselkedtek, de én biztos vagyok benne, hogy voltak ott olyanok is, akik komolyan vették az eseményt. Minden évben arra fókuszálnak, hogy a fiatal felnőttek okoznak némi felfordulást, ezért egyre több ember lesz, akik lemásolják a viselkedésüket a következő években.”

„Nos, ez alapvetően a genpukusiből alakult ki és ehhez kapcsolódott a sintó szertartás, és az ünnepség, hogy 20 éves koruktól számítanak felnőttnek. Nagyon sok betegség volt régen, ezért sokan nem élték meg a 20 éves kort. De manapság ez csak egy ünnepség és semmi más. Ráadásul a Szeidzsin siki olyan, mint egy eljegyzési parti és nagyon unalmas, mert a legtöbb ember, aki beszédet mond polgármester vagy politikus, akik megpróbáltak szavazatokat gyűjteni. Az eseményt a helyi megyei irodák szervezik és valakiknek (akik jenkik) esélye nyílt, hogy megmutassák magukat és megzavarják az eseményt a személyazonosságukként.”

Meglepve tapasztaltam, mennyire másként vélekednek a megkérdezett személyek a fiatalok ezeken az eseményeken történő zavargásairól. Van, aki szerint ezt csupán a média nagyítja fel, és ezzel rossz példával szolgálnak a jövő nemzedéke számára. Valaki pedig politikai propagandaként értékeli az eseményt. Többek szerint unalmas az esemény, de úgy érzem, hogy magának az ünnepnek a fontosságát senki sem vonja kétségbe. Hiszen ez is része a japán tradíciónak és egy fontos mérföldkő egy fiatal felnőtt életében.

Források:

Allen, David and Sumida, Chiyomi. „Coming of Age Day, a big event for Japanese youths, is steeped in tradition.” In Stars and Stripes (2004)

http://www.stripes.com/news/coming-of-age-day-a-big-event-for-japanese-youths-is-steeped-intradition-

1.15223

Gopal, Deepa. „Japan’s Coming Of Age Tradition. (2011)

http://www.youngzine.org/article/japans-coming-age-tradition

Yamasa Student Network:

http://www.yamasa.org/acjs/network/english/newsletter/things_japanese_24.html

Japán internetes ismerősök véleménye

Felhőtlen kisgyermekkor után kötöttségek, avagy oktatás Japánban

SONY DSC

Japán kislány

A japán gyerekek életének két felhőtlen korszaka van: a kisgyermekkor és az egyetemi évek. A japánok számára nagyon fontos, hogy senkit sem szégyenítenek meg. Emiatt hagyják a kisgyerekeket szabadon rohangálni, rombolni, hogy kiéljék magukat. Hagyják, hogy azt tehessék, amit csak akarnak.  A felnőttek nem szólnak rá a rendetlenkedő kicsikre, nem szégyenítik meg őket, nem utasítják, hogy ne csináld ezt vagy azt. Japánban nem szokás senkire sem rászólni, még a gyerekekre sem. Ez a teljes szabadság egészen az iskolás korukig tart. Azután már erősödnek a társadalmi elvárások és a kötöttségek is. A felső tagozatba való bekerülésükkor, azaz 12 éves korukra már óriási elvárásokat támasztanak velük szemben, amelyeknek a szabad gyerekkor miatt nagyon nehéz megfelelniük. Óriási a váltás a „mindent megtehetek” és a „semmit sem tehetek a tanuláson kívül” magatartásformák között. Emiatt a 12-15 éves korosztály lázadóvá válik, ami egy komoly társadalmi probléma Japánban.  Vandálkodnak, kiélik magukat, bántalmazzák tanáraikat, szüleiket. A középiskolás fiataloknak már semmi ideje lázadozni, hiszen készülniük kell a kemény felvételi vizsgákra, hogy a lehető legjobb egyetemeken biztosítsák jövőjüket.

Japánban már 6 éves kortól megkezdődik az oktatás, de sokan már óvódás korukban megtanulják a hiragana szótagírást. Kilenc évig kötelező ingyenes oktatás folyik. Ez az elemi iskola 6 és a felső tagozat 3 évét foglalja magában. Ez alatt mindenki megtanul írni és olvasni. A kötelező oktatás után szinte mindenki tovább folytatja tanulmányait a középiskolában, ami további 3 évig tart. Japánban az érettségi társadalmi elvárás. Ezután a lányok 51%-a és a fiúk 48%-a egyetemeken és főiskolákon folytatja tovább tanulmányait. Korábban (1999) az egyetemekre nem volt egyszerű bejutni, rengeteget kellett tanulni a felvételire. Ha sikeres felvételt nyert, akkor viszont “lazíthatnak” kicsit. A tanárok a diákért vannak, ezért segítik őket. Általában,aki elkezdi az egyetemet és be akarja fejezni, annak sikerül is. Kevesebb az esélye, hogy “kibuknak” az egyetemekről, mint nálunk. Fontos a felsőfokú képzettség az elhelyezkedésnél is, hiszen rengeteg állás betöltéséhez követelmény a magas iskolázottság.

A nőknek azért is fontos a felsőfokú képzettség, mert így a férjhez menési esélyeik is kedvezőbbek. A férj elvárja, hogy a gyerekeit művelt asszony nevelje.

Később (2003) a japán oktatási rendszer miatt az írástudatlanság ismeretlen fogalom lett Japánban. A kötelező oktatás alatt a gyerekek elsajátítják az alapokat és kialakul közöttük a csoportszellem. Egyéni ambíciójukat a háttérbe kell szorítaniuk a köz érdekében. Nem szerencsés teljesítményükkel kitűnni, mert akkor kiközösítik őket. A csoport teljesítményének javítását kell segíteniük közös együttműködéssel. Miután befejezték a középiskolát a legtöbben felsőoktatási intézményekbe is felvételt tesznek. Mivel csökken a gyereklétszám, ezért a felsőoktatási intézmények versenyeznek egymással, a felvételi vizsgák is kevésbé szigorúak. Persze, a nívós intézményekbe továbbra is jóval nehezebb bekerülni. A központi írásbeli vizsgák után minden esetben van szóbeli vizsga is és a hiányzásokat is figyelembe veszik a megbízhatóságuk ellenőrzése érdekében. Tehát nem csak a teljesítményük, hanem a részvételük és elkötelezettségük is mérvadó.

Habár 2003-ban 602 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe és közel a 92%-a meg is jelent a felvételin, mégis Japánnak szembe kellett (és a mai napig is kell) néznie a legnagyobb társadalmi problémákkal, mint például a tókó kjohi (iskolai megjelenés megtagadása) melynek különböző okai lehetnek. Iskolákban jelen van az idzsime, az iskolai kínzás, csúfolás. Ezek komoly problémát képeznek Japánban. Másik ok lehet a hikikomori, mikor a gyerek teljesen elzárkózik a külvilágtól és senkivel sem hajlandó kommunikálni. Ez akár évekig, évtizedekig is eltarthat. Okok lehetnek az érzelmileg ingerszegény nevelési környezet illetve a magány is.

Essen pár szó a múltról is.

1317359_003

Tantárgyak és heti tárgy óraszám a lányiskolákban (1901)

Az Edo-korban a lányok oktatása meglehetősen eltért a fiúkétól. Nem tartották szükségesnek a magas fokú képzettséget, hiszen nekik erre nem volt szükségük. Csak a háztartási teendők és az etikett elsajátítása volt szükséges. Ennek reményében elküldték a lányokat más családokhoz cselédnek, hogy minél több mindent tudjanak meg a feladataikról és a megfelelő viselkedésről. Néhány szamuráj családból származó lány tanulhatott klasszikus irodalmat és a művészeteket – mint a kalligráfia és az olvasás- is elsajátíthatta. Ebben a korszakban sok a nők erkölcsi neveléséről szóló tankönyv jelent meg, „onna” szóval a címben.[1] Ez egészen a Meidzsi-restauráció utáni időkig változatlan maradt. A sógunátus utolsó éveiben megnyitottak olyan magánintézmények (terakoja), ahol a lányoknak is lehetősége nyílt otthonukon kívüli oktatásban részt venni. Habár itt is csak a női erényt és etikettet tudták elsajátítani, valamint tanultak virágkötészetet, tea szertartást és megtanulták az udvarias viselkedés szabályait.

[A későbbiek során még lehetséges, hogy kiegészítem ismereteimet a témában,de egyelőre ennyi.]

Továbbá, előző projektem során kutatótársammal részletesebben írtunk az idzsime és a hikikomori nevű japán társadalmi problémákról.

Itt a link: http://japanfelderito.hu/japan-demografiaja-a-ii-vilaghaboru-utantol-napjainkig-5-resz/

Források:

Ferber, Katalin. Na és, hogy tetszik Japán? Budapest: Terebess Kiadó, 1999.

Ferber, Katalin. Vissza Japánba. Budapest: Terebess Kiadó, 2003.

Ministry of Education, Culture, Sports, Science and Technology honlapja: Girls’ Education:  http://www.mext.go.jp/b_menu/hakusho/html/others/detail/1317228.htm (megtekintve 2013.11.19. 0:13)


[1] Great Learning for Women (Onna Daigaku), the Confucian Analects for Women (Onna Rongo) and the Book of Filial Piety for Women (Jokun Kokyo).

A japán család és a nevelés

A japán család fontos építőköve a japán társadalomnak.

1920sfamily29

Hagyományos japán család

A hagyományos családmodell szerint három generáció élt együtt, vagyis a szülők, a gyerekek és a nagyszülők. Mindenkinek meg volt a maga szerepe a családban. A férfiak szerepkörébe a pénzkeresés tartozott, egyedül ők dolgoztak. A nők szerepe a család körül összpontosult, ők nevelték fel a gyerekeket és a pénzügyeket is ők kezelték. A gyerekek kötelessége pedig a tanulás volt. A lányoknál már kiskorukban elkezdődött a nevelés, hogy jó feleségek, anyák és háziasszonyok legyenek egy férfiközpontú társadalomban. A konfuciánus etika szerint kellett élniük, a férjükkel szemben maximálisan toleránsnak kellett lenniük, valamint kedvesnek, elnézőnek és anyáskodónak is. Egyik legfontosabb tulajdonság, amit még el kellett sajátítaniuk: a megbocsátás mind a férjével, mind a gyerekével szemben. Régebben a fiúk és a lányok neveltetése eltérőbb volt. A legidősebb fiú otthon maradt, hiszen ő örökölte a családi vállalatot, illetve vitte tovább a család nevét. A többi fiú elköltözött és egyedül próbált meg boldogulni, viszont a lányok otthon maradtak és a ház körüli dolgokban segédkeztek. A modern nevelésről csupán annyit tudok mondani, amit egyik kedves japán barátom, Itona mesélt nekem a gyerekkoráról. ”Van egy húgom, Mami, aki 3 évvel fiatalabb nálam. A szüleim pedagógusként dolgoztak az állami oktatási rendszerben. Sokat dolgoztak. Fegyelmi nevelést kaptam, így én szigorú háztartásban nőttem fel, de rengeteg szeretetet kaptam. Nagyon jól teljesítettem az iskolában, talán azért, mert tanárok gyerekeként én akartam lenni a legjobb. Ők soha nem mondták nekem, hogy menjek és tanuljak. Megengedték, hogy járjak gimnasztikára, ússzak és egyéb iskolán kívüli szabadidős tevékenységet folytassak. Édesanyám mindig csinált vacsorát, annak ellenére is, hogy este 8 előtt soha nem ért haza. Ő egy csodálatos asszony volt.”

Image

Modern japán család

A nagyvárosokra már sokkal inkább a modern családmodell jellemző. Megváltoztak a nemek közötti szerepek. Nem is a férfiak változtattak, hanem a nők. Sokan függetlenedni akarnak, és ha családot is alapítanak, már nem maradnak otthon egyedül, hanem elmennek dolgozni. A szabadidejükben pedig rengeteget olvasnak és nyelveket tanulnak, ezáltal magas fokú műveltségre tesznek szert. Ha nem részmunkaidőben dolgoznak, akkor a gyerekekkel sem fognak tudni annyi időt tölteni, mint ami a vidéken élő családoknál jellemző. A házasságok nem erős érzelmi és szerelmi alapon kötődtek, a társadalmi és a gazdasági szempontok sokkal mérvadóbbak voltak. Így az érzelmi elhidegülés illetve konfliktusok sem jelentették a házasság végét. A házasság nem a férfi-női kapcsolatról szól, a kapcsolat alapját a családalapítási szándék adja. Később persze megtanulnak egymással együtt élni, egymást tisztelni és szeretni, így van esélyük a kiegyensúlyozott életre. Az egymásrautaltság, közös társadalmi és gazdasági érdek is a házasság összetartó erejét képezik. A házasság addig működik, míg mindenki ellátja a feladatát. Az apa a család gazdasági alapját adja, a nő az otthon megteremtéséért, a háztartás vezetéséért, a gyereknevelésért és a gyerek taníttatásáért felel. A családok többsége már többnyire csak egy gyereket vállal. A gyermek az apjával-mivel csak hétvégenként látja- nem ápol szoros viszonyt, szinte alig ismeri. A kommunikáció is minimális közöttük, emiatt komoly érzelmi zavarok alakulnak ki kettejük kapcsolatában. A kommunikáció a tanulmányi eredmények felőli érdeklődésben merülhet ki. Japánban kevés a válás, a család mindig egy biztos hátteret nyújtott a gyerekek számára, ezzel együtt lelki biztonságot is. A gyerekek felnevelése és jövőjük biztosítása, illetve a családi vérvonal továbbvitele a házasságok összetartó erejét képezik. Vidéken jellemző családmodell: a férj keres, szinte teljesen kivonja magát a háztartási teendőkből, ezeket a feleség látja el a gyerekneveléssel együtt. Sok nő főállású anya, így az anya-gyerek kapcsolat is szoros. Ők maradnak otthon egész nap a gyerekkel és vezetik a háztartást is. A modern családmodell elterjedésével és a japán nők függetlenedésének következtében a válások száma is gyarapodott. A gyermekek az iskolában kezdik el azokat a képességeket elsajátítani, amelyek majd a társadalomba való beilleszkedésüket segítik elő.

 

Források:

Hidasi, Judit.Na és, hogy tetszik Japán?Budapest: Terebess Kiadó, 1999.

Hidasi, Judit.Vissza Japánba.Budapest: Terebess Kiadó, 2003.

Bíró, Melinda. “A japán család tegnap és ma” Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar, 2008.  http://elib.kkf.hu/edip/D_14454.pdf (megtekintve: 2013. 11.06. 23:02)